Múlt héten is beszéltem egy nagyon kedves barátnőmmel. Mert mondhatom annak. 3 évesen ismertük meg egymást egy mászókán. Én nem engedtem oda, ő cserébe lekarmolta a fél arcom. Ált. suli végéig tartott a barátság, majd különváltak útjaink. S kb 2 éve futottunk össze újra, de nyár óta járunk rendszeresen traccsolni. S róla jut eszembe ez az aranyköpés:

"Igaz barát az, aki mindent tud rólad, mégis szeret."

MINDENT!!! Nos, hozzá megyek 25-én Pestre. Ha minden jól megy vizsgailag, csak hétfőn jövök vissza. S ha minden jól megy, valóban 25-én megyek fel. Ha Jé ráMér. Cseles leszek. Holnap felhívom, megérdeklődöm, mit csinál jövő7 pénteken. Remélem nem melózik a "gyárban"... És ha ráMér, félig nyert ügyem van. Mert akkor jövő7en szerdán újra felhívom, hogy nem tudna-é nekem szállást biztosítani péntek éjsazkára, mert nincs hol aludnom, s a koliban meg nem maradhatok, mert...mert. Azt még nem találtam ki! :)
És ha ottaludhatok, nos...majd elválik. Csak ez a pesti kirándulás tartja bennem a lelket. Egyet tudok, akárhogyan is sül majd el, biztosan összerogyok - még jobban. Mert ha nem tudunk találkozni, azért. Ha találkozunk, akkor meg azért, mert megint együtt voltunk, s megint nem tudom kiverni a fejemből. Ha meg több is történik, hát... akkor meg nem tom, milyen misnőségben maradunk meg egymásnak. Most barátok vagyunk, asszem. De annál meg több... nyüssz!

A sztorihoz kapcsolódik, próbálom röviden. Jé-t 12 évesen ismertem meg, még a játszótéren. Ő focizott, én néztem. Teljesen belehabarodtam, amennyire egy éretlen 12 éves fruska szerelmes tud lenni. Következő nyáron rengeteget jártunk le a padra gitározni, beszélgetni, énekelni. Később ősszel fel-feljárogattunk egymáshoz, zenét hallgatni, pengetni. S ez így ment majdnem egy éven át. Közben el-elcsattant néhány csók is. Átkerültem abba a gimibe, ahova ő is járt. Közben volt egy-két barátom, de ahogy múlt az új szerelem, mindig visszatértem a "régihez". Tiszta hullámvasút. Mára, 22 éves fejjel sikerült feldolgoznom, hogy ő mindig a szívem csücske merad. Egy picivel mindig több, a meg nem kapott plátóim.
18 voltam, amikor A nagy lehetőséget elbaltáztam. Akkor ő akart többet, s én nem. Nem akartam újra belebonyolódni. S azóta is azt bánom. Akkor még éppen volt pasim, bár nagyon kiállt már a szénája, de nem akartam hűtlen lenni hozzá, s az elvemhez: nem csalok meg senkit, még akkor sem, ha már nem szeretem, mert egyszer szerettem, s ő is engem, s nem érdemli meg, h átverjem. (ez mostanra szépen meg is dőlt...)
Így elszalasztottam...! Ő a gimi után felkerült Pestre, egyetemre. Abbahagyta, dolgozni kezdett, fentragadt. Nagyon ritkán találkoztunk, amikor éppen 4-5 havonta hazarepült pár -pillanatnak tűnő- napra. Közben 2004 tavaszán összejöttem Zé-vel, Jé elfelejtődött. Nyilván. Mert szerelmes lettem. Megvolt az eljegyzés, mások csodálkozása, hümmögése és rosszallása ellenére. Boldog voltam. De időközben elromlott valami. (Ezt most nem boncolgatnám.) 2007 augusztusában rezgett is a léc. S ki volt ott mellettem, amikor ez történt??? Igen, Jé. Akkor éppen otthon lakott, mert szerencsétlenje, pont a főnökének a nőjébe zúgott bele, menthetetlenül. Kapott állást, a 3 hónap próbaidő is letelt. Most már maradnia kell-gondoltam. De sajnos elment egy kenu-túrára, ahol összekuszálódott a hercegnővel. Ő szintén Pesten tanul, így Jé újra Pestre költözött. Szeptemberben. Nem is voltam otthon. Azóta is együtt vannak, de ismerem már elég régóta ahhoz, hogy tudjam, nincs minden rendben, ott sem.
Karácsony előtt 3 héttel csörgött a telefonom. Ismeretlen szám.
'Hallo, tessék!' 'Ccc! Mi van a telefonoddal? Nem jelzi ki, hogy én hívlak???' (Nem, nem jelezte ki. Még szeptemberben töröltem ki a számát...) 'Nos, nem. Új telefonom van.' 'Mi van? Még a hangomat sem ismered fel???' 'Hm, de. Szija Jé! Mondd!'
Kiderült, röpke 20 perces csacsogás után, hogy jön haza karácsonykor, 24-én, de már 26-án megy is vissza, dolgozni kell. Szóval 25-én estére egy ivászatra szeretne invitálni, mert oly rég dumáltunk. Mondtam oksi, de előtte még hívjon fel, mert ÉN NEM fogom keresni. Jó. Ennyiben maradtunk. Eltelt a szenteste, még nem hívott. Úgy döntöttem, csak felhívom a fent említett barátnőmet, legalább mi igyunk egy vaskosat. Este 7kor csörgött a telefonom, hogy mikor megyek, náluk vanNAK, utána körsöröző.
2 órával később már mindketten ott kortyoltuk a whisky-colát náluk. Később, a sörözőben már elég csúnyán imbolygott, kimentem vele levegőzni. (jajj, azt mondtam, röviden írom...fff) Össze-vissza fecsegett mindenfélét, hogy ő mennyire utál, mert messze vagyok tőle, ritkán lát, annyira hi9ányzom neki sokszor, s ő szeretne többet itthon lenni, de ugye a meló... Meg különben is , ő inkább imád engem, de nem is fecseg tovább, mert csak csupa hülyeség...és inkább menjünk vissza! Nos, eddig a pontig én voltam a társaság legjózanabb tagja...hát akkor kezdtem el migyorsan inni!!! Többiek továbbáltak, de mi mindenféleképp menjünk még el előtte a csarnokhoz. Mentünk.

Hát, ezt is majd jól befejezem...! :)